Erdei kiránduláson a 6.b osztállyal
2025. szeptember 11-én, szombaton, a Kéktúra Napján, a 6.b osztállyal erdei kirándulásra indultunk a Börzsönybe. Osztályunk első ilyen programján, egy ikonikus iskolatörténeti helyszínt kerestünk fel. A Börzsönyben meghúzódó Törökmezőn számos alkalommal került megrendezésre iskolánk tíznapos nyári tábora. Mára már a táborhely egy részén átvette a hatalmat a természet, de tíz jókedvű hatodikos segítségével a mai napon ismét gyerekzsivaj töltötte meg a völgyet.
A reggeli indulást követően kissé hűvös és szeles, de kirándulásra tökéletes időben érkeztünk meg úticélunkhoz, ahol felkerestük a régi táborhelyet. Azon a helyen, ahol a régi táborokban Kerekes Elek bácsi táborvezetőként eligazította a társaságot, és egy-egy kiválasztott tanuló felhúzta a tábor lobogóját, ma az akkori gyerekek (Anikó néni és Kató András) elevenítették fel, hogyan is zajlottak a táborok évekkel ezelőtt. Felidéztük hol helyezkedtek el és hogyan néztek ki belülről a katonai sátrak, hogyan zajlott a fürdés, és milyen programokkal teltek a táborlakók mindennapjai. Ezt követően elsétáltunk a közelben található forrásokhoz, ahonnan annak idején az ivóvizet és a fürdéshez való vizet hordtuk ceglédi kannákban.
Mára már a turistaház, ahol a régi időkben a táborlakók étkezéseit biztosították, szinte teljesen megújult. Az épület kibővült, egy kalandpark, játszótér és egy kisállatkert is várja az idelátogatókat. Osztályunk hatalmas lelkesedéssel játszott, nézelődött, ismerkedett az állatokkal, simogatta őket. Igazán felszabadultan, jókedvtől hangosan telt az itt töltött pár óra.
A múltidézéssel és játékkal töltött délelőttöt követően elindultunk az erdőn át Nagymarosra, hogy egy rövid túrával fejezzük be a napot. Csapatunk az emelkedőket példaértékű tempóban és lendülettel mászta meg. Utunk végén megcsodáltuk a Dunakanyar panorámáját, kacsáztunk a Duna parton, majd a hazafelé tartó vonatúton már csendesebben, az élményektől és a friss levegőtől kissé bágyadtan mondtunk búcsút a Börzsönynek és Törökmezőnek.
Fantasztikus napot töltöttünk együtt. Ezúton is köszönöm Kató Andrásnak, egykori gulneres „öregdiáknak” és táboros társamnak, hogy kísérőnk és segítőnk volt ezen a múltidéző kiránduláson.
Stibli Anikó
